Jellemzés

Arwen, (kb. 3000 éves) Elrond leánya, Galadrielnek, az Aranyerdő Úrnőjének unokája, akit a világ legszebb teremtésének tartanak. Haja sötét, mint a folyó éjszaka, szeme földöntúli kék. Ezeresztendős elmúlt, s akárcsak apja, ő is számtalan tünde bölcsességnek és tündetannak ismerője.

Szerelem

Mégis halandó férfit szeret. Lothórien tündéi nevelték fel, de amikor visszatért apja birodalmába, találkozott Aragornnal, akit Elrond nevelt gyermekkora óta. Nemsokára szörnyű választás elé került: tegyen úgy, ahogy apja kívánja és távozzék a többi tündével együtt, a Tengeren át Halhatatlan földekre, avagy őséhez, Lúthienhez hasonlóan adja fel örök létét, s legyen Aragorn halandó asszonya.

Hadhafang

A kardot, amelyet  az Utolsó szövetségben használt, Elrond Nagyúr az apjától, Earendiltől örökölte, aki az anyjától-Idriltől, Gondolin királyának, Trugonnak leányától-kapta. Az ívelt pengét az alsó élén fenték ki, és éles hegyben végződött. A felső pengén a keresztvas csupán egy kis kiszögellés, az alsó pengén, a rikasszó végén hasonló tüske meredezett. Ezzel a megoldással Elrond megmarkolhatta a pengét, és könnyen kiránthata a leszúr ellenség testéből. Csatában Elrond általában fél kézzel fogta fogta a kardot, és a tündék vívóstílusában, felülről lefelé irányuló vagy köríves csapásokkal tánmadott az ellenségre.

A hadhafang sinda szó, jelentése: csürhevágó. A pengét a következő szöveg díszítette:

Aen estar Hadhafang I chatholhen, thand arournd dan I thang an I arwen

(E penge neve Hadhanfag, nemes védelem a nemes hölgy körül nyüzsgő ellenféllel szemben.)

Amikor Elrond visszatért Völgyzugolyba, Hadhafang abba a csarnokba került ahol Aiglos és Narsil darabjait is elhelyezték. Nem Elrond volt az utolsó, aki forgatta; leánya, Arwen vette magához, amikor elindult, hogy találkozzon Aragornnal és a hobbitokkal. A kör bezárult: a fegyver előszőr Idrilé, utoljára pedig Arwené volt, vagyis a két tünde hercegnőé, aki halandó férfinak ajándékozta a szívét

Evenstar

Arwen a nagyhatalmú tünde ékszert, az Esthajnalcsillagot viseli (néha őt magát is ezen a néven ismerik). Az ékszer nemcsak jóságát és szépségét, hanem egyben vég nélküli életét is jelképezi: mikor Aragornnak adja, hogy viselje azt a sötétségbe vezető, hosszú úton, egyszersmind szívét és életét is a kezébe helyezi

Leírás

J.R.R. Tolkien ezt írta a tünde-hercegnőről:

„Az asztal derekánál, a falikárpit előtt, baldachinos trónszékben tündérszép hölgy ült, megjelenése nő létére Elrondéhoz annyira hasonló, hogy Frodó gyanította, közeli rokonok. Bármilyen fiatal, mégsem az. Fekete hajának egyetlen fürtjét sem ütötte meg a dér; fehér karja, tiszta arca makulátlan, csillagfényű szeme szürke, mint a felhőtlen éj; tekintete mégis királynői, pillantása töprengő tudásról árulkodik, mint aki az évek során sokat tapasztalt. Ezüstcsipke fejéke csillogó fehér drágakövekkel teliszórva; de lágy, szürke köntöse dísztelen, csak a derekát övezi ezüstlevelekből kovácsolt öv.

 Frodó tehát iylennek látta őt, akit halandó szeme még alig láthatott; Arwent, Elrond lányát, akiben, mint mondják, Lúthien hasonmása jött a világra újra; Undómielként emlegetik, mert ő volt népe Esthajnalcsillaga. Sokáig élt anyja családja földjén, a hegyen túli Lórienben, s csak nemrégiben tért vissza atyja völgyzugolyi otthonába. De bátyjai, Elladan és Elohir a világot járták vándorúton; olykor-olykor messze ellovagoltak az északi kószákkal, soha nem feledve el anyjuk kínszenvedését az orkok odúiban.

 Eleven lényt, ilyen gyönyörűt, Frodó még sohasem látott, sőt hinni se hitte, hogy van.”