2. nap: Megismerkedtem egy nagyon kedves fiúval a palantíron keresztül. Azt hiszem nagyon kedvel engem, és nem csak azért mert én vagyok a leghatalmasabb mágus Középföldén. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki.

3. nap: Kezdek kiábrándulni a palantíros fickóból. Nem akar fotót küldeni, kivéve egy hatalmas szemgolyót ábrázolót. Azt mondja, szégyenlős, de attól tartok, hogy dagadt, vagy legalábbis szőrős. Hallottam néhány nagyon ijesztő dolgot a palantír-kapcsolatokról. Lehet, hogy pihentetnem kéne a dolgot egy ideig.

4. nap: Na, hogyhogy nem, a palantíros fickóról kiderült, hogy valójában a mordori Sötét Úr. Ez az én szerencsém. Persze, lehetett volna rosszabb is, azt hiszem. Szauron nem dagadt vagy szőrős, csak a testetlen gonosz. Most mennem kell, itt az idő, hogy hatalmas démoni sereget hozzak össze Középfölde leigázására. És a manikűröshöz is be kell néznem. Nem egyszerű ám a szép, hegyes körmök karbantartása.

5. nap: Tipikus. Gandalf épp most rontott be, pedig tudja, hogy rühellem a váratlan vendégeket. Valami gyűrűről akart hadoválni, amit az új barátjának adott, ez a perverz vén hobbitbuzi. Szégyent hoz a Rendre. Felvág itt nekem, hogy neki hobbitja van, én meg csak egy szemgolyóval randizok. Nos, Fehér Szarumánt nem lehet így lefikázni. Nyomtam neki egy-két Mágus Pankrációs fogást. Kiütéssel gyoztem. Sirály.

13. nap: Belefáradtam abba, hogy nyolcmillió lépcsőt másszak meg, csak azért, hogy Gandalfot szekáljam. Jobb lett volna, ha valami könnyen megközelíthető cellába rakom, ahol hatékonyabban tudnám szekálni és nem kellene előtte reggeliznem.

14. nap: Na jó, ki a franc köpköd rágót az orkokra? Komolyan.

15. nap: Éppen egy jó szekálás közepén voltam, amikor Gandalf megszökött. Na mindegy. Legalább megspórolom a napi lépcsőmászást.

16. nap: Kicsit nézegettem a palantírban. Gandalf hosszú sátortúrára ment négy hobbittal, egy csini tündével, meg egy egész jóképű emberrel - affranc, de hisz ez Arathorn fia Aragorn. Egyszer kirúgtam Vasudvardból, mert folyton azon nyávogott, hogy még nem király. Aztán van itt még egy sötét alak, meg valamiféle szőrős gőte. Bár lehet hogy az egy törp. Micsoda nyomi banda.

20. nap: Kereszteztem az orkokat a goblinokkal a Vasudvard alatti tárnákban. Tökre fárasztó meló, mivel az orkok és a goblinok rémes nehezen szaporodnak, a vacsorameghívások és virágok ellenére. Legközelebb valami könnyebbel próbálkozom, mondjuk a goblinokat keresztezem a szurkolólányokkal. Így lesz egy szuper-energikus hadseregem, ami nappal is képes utazni, és nem panaszkodik a rózsaszín egyenruha miatt.

22. nap: Amikor beleegyeztem, hogy démoni hadsereget készítek Szauronnak, nem gondoltam volna, hogy ilyen mocskos munka lesz. Fenébe, miért kellett nekem Fehér Szarumánnak lennem? Lettem volna inkább Sárbarna Szarumán, vagy Halványzöldes Szarumán. A fehéren minden takony meglátszik.

24. nap: Ha figyelem a palantírt, talán láthatom Gandalf csúcsos süveg-trükkjét? 25. nap: Gandalf megcsinálta a csúcsos süveg-trükköt! A Gyűrűhordozó teljesen lehidalt tőle. Aragorn nyilvánvalóan ezerrel nyomul a Gyűrűhordozóra. Samu megöli, ha bármivel próbálkozik.

26. nap: A szőrős gőte minden kétséget kizáróan törp. Épp láttam, amikor keresd-a-sisakot játékot játszott az egyik hobbittal. A másik ember, úgy tűnik, a gondori Boromir. Én vagyok az egyetlen, aki mindig is Minas Tirithbe akart lovagolni, és közölni a Helytartóval, hogy a Gondor úgy hangzik, mint a "kondér" és, hogy keressenek egy kevésbé hülye nevet? Lehet, hogy csak nekem tunik úgy.

28. nap: Az Uruk-hai-ok majdnem készen vannak. Kicsit néztem a Szövetséget ma is. Boromir meggyőzte a legkisebb hobbitot, hogy "megfújja Gondor Kürtjét". Nem röhögtem ilyen jót azóta, hogy összehoztam a balrogot Gandalffal a Másodkorban és Gandalf a balroggal fizetette ki az éttermi számlát. A palantír király. Jobb, mint a kábeltévé